Parajdnak vége, ha nem jön több turista

Megrázó, mégis reményteli helyszíni riport a pusztuló sóbánya környékéről.

A nyárral együtt a turizmus is berobbant Európában, aminek sokan nem örülnek, meglepő módon épp azokban az országokban, amelyekről tudjuk, hogy közkedvelt turista célpontok, és a GDP nagy részét a külföldi vendéglátásból származó bevételek teszik ki.
A tömeges turizmus egy komoly társadalmi probléma, amely fokozottan érinti a dél-európai országokat. Az elmúlt hetekben turista-ellenes tüntetések zajlottak Nápolyban, Barcelonában, Lisszabonban és Genovában is, de nemrég a párizsi Louvre sem nyitott ki, miután a dolgozók spontán sztrájkot indítottak.
Az utóbbi években egyre gyakoribb jelenséggel szembesülve felmerül a kérdés, miként lehet, hogy
azokban városokban, ahol minden az idegenforgalomról és a turizmusról szól, hatalmas graffitik hirdetik és dühös tömegek kiabálják, hogy tűnjenek el a turisták?
Barcelonában, Lisszabonban, Genovában és Nápolyban több ezer tüntető vonult utcára június 15-én, vasárnap, hogy kifejezzék nemtetszésüket, amiért a városuk gyakorlatilag „turistaközponttá alakult át”. Sokan vízipisztolyokkal lőttek a turistákra, és előkerültek a gurulós bőröndök is, amelyeket oda-vissza húztak a belváros macskaköves utcáin, hogy imitálják azt az „idegesítő hangot”, amivel a turisták érkezése jár.
Lisszabonban egy, a város védőszentjét ábrázoló bábut vittek egy épülő ötcsillagos szálloda helyszínére az egyik közeli templomból, Mallorcán pedig a helyiek megállítottak egy kétemeletes turistabuszt, és egy transzparenst akasztottak az oldalára.
Június 16-án, hétfőn délelőtt a párizsi Louvre dolgozói spontán sztrájkba kezdtek, és nem nyitották ki a múzeumot a kígyózó turisták előtt, arra hivatkozva, hogy mind őket, mind az épületet túlterheli ez a hatalmas embertömeg. A múzeum végül délután mégis kinyitotta kapuit.
A helyiek dühe nem alaptalan, az elmúlt években ugyanis rohamosan megnőtt a turisták száma, ami különösen érinti Franciaország, Olaszország, Portugália, Franciaország és Görögország nagyobb városait.
Az ENSZ 2024-ben összesen több mint 747 millió turistát regisztrált Európa országaiban, ami jelentős ugrás a 2005-ös 416 millióhoz képest.
A külföldi turisták száma Portugáliában 18,1, Spanyolországban 12,3, Franciaországban pedig 12,2 százalékkal nőtt 2019 és 2024 között.
A Louvre 2024-ben 9 millió látogatót fogadott, akiknek a 80 százaléka külföldi turista volt. Barcelónában pedig a tavalyi évben összesen 26,1 millió turista fordult meg, ami közel tizenötszöröse a város 1,7 milliós lakosságának.
Miközben a turisták jelenléte hatalmas gazdasági hasznot jelent – munkahelyeket és lehetőségeket teremt a kis- és középvállalkozásoknak is – a helyiek számára egyre élhetetlenebbé válnak a legnépszerűbb városok. A külföldiek érkezése egy átlagos barcelonai lakos számára nem anyagi hasznot, hanem lakhatási nehézséget, drágulást és zsúfolt, élhetetlen városképet jelent.
Folyamatos dugó, zsúfolt, koszos belváros, légszennyezés, megfizethetetlen lakhatás és drága üzletek. Ezzel szembesülnek Velence, Lisszabon, Barcelona vagy épp Párizs lakosai, akik a turisták miatt lassan kiszorulnak saját életterükből, vagy legalábbis drágán meg kell fizetniük azért, ha ott akarnak maradni.
Az egyik komoly probléma az a lakhatás, Lisszabonban például a kiadó lakások 70 százaléka rövid távra bérelhető, vagyis egyértelműen nyaralási célból. De ugyanezzel a problémával küzdenek Barcelonában is, olyannyira, hogy már el is fogadtak egy határozatot az Airbnb szállások megszüntetéséről, ami 2028-ban lép majd életbe. A Baleár-szigeteken már odáig fajult a helyzet, hogy sok pedagógust már a tanév vége előtt kitesznek az albérletéből, amit nyárra inkább a turistáknak adnak ki nagyobb haszon reményében, a tanárok pedig kénytelenek lakókocsikban kihúzni az utolsó tanítási napokat. Spanyolországban több helyen egyébként pont az ilyen szituációk és a drága albérletek miatt nehéz tanárt találni.
Akinek saját lakása van valamelyik sokat látogatott városban – akár a belvárosban –, az sem ússza meg, hiszen a turistáknak köszönhetően nem csak a lakhatás, de minden más is drágul. Az utcákat ellepik a drága bárok és éttermek, a szupermarketeket a drága sarki kisboltok váltják fel, ahová megint csak nehéz munkaerőt találni, a már említett okok miatt.
És akkor még nem is említettük, hogy milyen, a környezetre és az egészségre káros következményei vannak annak, hogy az érintett településeken hónapokon át az állandó lakosság sokszorosa él, lélegzik, eszik, iszik, közlekedik.
A népszerű nyaralóhelyek többsége meleg éghajlatú területen fekszik, ahol nyáron önmagában is problémát jelent a szárazság, és az ebből fakadó erdőtüzek, természeti katasztrófák.
Spanyolországban például évek óta gondot okoz a szárazság és az ivóvíz hiánya, nem csak nyáron, de az év többi részében is. Tavaly augusztusban a Costa Blanca partvonal több városában is fogyaszthatatlanná vált a csapvíz a szárazság miatt, aminek következtében a helyiek és a vakációzók tartályok előtt kényszerültek sorban állni, hogy inni tudjanak.
A hatóságok átmenetileg több helyen megtiltották, hogy a vizet medencék feltöltésére, növények öntözésére, vagy autómosásra használják.
Ebből kiindulva nem tűnik a legjobb ötletnek, hogy a barcelonai tüntetők vízipisztolyaikból az értékes ivóvízzel hűsítik a kimelegedett turistákat.
Bár a turistákat nem sikerült elűzni a vízipisztolyokkal, azt sikerült már elérniük a tüntetőknek, hogy sok helyen az állami vagy városi vezetés elkezdett foglalkozni a problémával, és intézkedéseket hoztak a turizmus szabályozására és a negatív hatások kiküszöbölésére.
Velencében, ahol évente 30 millió turista fordul meg, 2024-ben belépődíjat vezettek be, és 5 eurót kell minden turistának belépéskor fizetnie, aki először jár a városban. Idén áprilisban ezt a díjat 10 euróra emelték azok számára, akik nem regisztrálnak előzetesen.
A horvátországi Dubrovnik városában korlátozott számmal köthetnek csak ki a tengerjáró hajók, és megtiltották, hogy a városban található lakóházakat turista szálláshelyekké alakítsák. Amszterdamban hasonló korlátozást vezettek be, a holland kormány 2024-ben hozott egy törvényt, amellyel megtiltotta az újabb szállodák építését. A városban egyébként már 2021. óta érvényben van egy korlátozás, miszerint évente csak 20 millió külföldi látogatót fogadhat.
Szintén a lakhatás terén hoztak változtatásokat Barcelonában, ahol 2028-tól betiltják az Airbnb szállások működését.
A cseh fővárosban, Prágában a fő probléma nem a turisták számával, hanem az odalátogatók motivációjával van probléma. A csehek nehezményezik, hogy sokan az „olcsó sör” miatt érkeznek a városba, ezért a helyi hatóságok betiltották a szervezett kocsmatúrákat, továbbá a jelmezes turistákat is kiebrudalnák a városból. A cél, hogy egy „kulturáltabb közönségre” cseréljék a mostani turistákat.
Az ausztriai Hallstatt a Disney Jégvarázs című meséjének megjelenése után lett igazán népszerű, és annyi turista özönlött a városba, hogy a hatóságok megelégelték, és falat húztak az egyik legnépszerűbb szelfi-pont elé, hogy elvegyék az odalátogatók kedvét.
Számos országban pedig már csak limitált számú turistát fogadnak a legnépszerűbb turistalátványosságoknál. Az elmúlt években hozzászokhattunk, hogy már az utazásunk megkezdése előtt le kell foglalni a belépőjegyeket a legnépszerűbb múzeumokba, amelyek évről évre egyre borsosabb áron látogathatók.
A helyi kellemetlenségek természetesen a turistákra is kihatnak. Ettől függetlenül nem kell lemondanunk az utazásról, de érdemes meggondolni, hogy talán érdemesebb nem a legnagyobb csúcsidőben utaznunk, és felfedezni azokat a kevésbé látogatott, de nem kevésbé gyönyörű helyeket, ahol még örülnek is a látogatóknak.
Nyitókép: Manu Alvarez / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Ezt is ajánljuk a témában
Megrázó, mégis reményteli helyszíni riport a pusztuló sóbánya környékéről.